meg emlékezék az el jöt orárol, amelyben. által kelleték menni evilágbol. az attyához. azt tudta. hogy az ördög el árultattya ötet judásal. meg is akará mutatni a tanitványinak, minek elötte az ellenségi keziben adassék, hogy mitsoda nagy szeretettel szerette öket, és hogy mind végig is szeretni fogja öket, erre valo nézve fel kele asztaltol., a köntösit le tévé. egy kendöt maga körül tekerité. és a medentzében vizet tölte, mind azon által azt el nem felejté, hogy az attya. mindeneket az ö hatalma alá adot, hogy ö Isten fia volna. és hogy viszá térne az Istenhez, az apostolok lábait kezdé mosni, és meg törölni akendövel., péter pedig az ö mesterének ezt az maga meg alázását nem szenvedheté, és tsudalkozásal. mondá hogy uram. hát meg akarod az én lábaimot mosni? noha jésus mondá néki. hogy a mit én tselekszem mostanában. te azt nem tudod. hanem idövel meg tudod; de ö tsak azt felelé rea. soha az én lábaimot meg nem mosod, jésus pedig mondá néki. ha meg nem moslak, nem lészen részed én velem. péter ezt halván. jobban szereté mesterének ezt az alázatoságát el szenvedni. mint sem rekesztetni tölle, mondá. uram. nem tsak alábaimot mosd meg, hanem még akezeimet., és a fejemet is. jesus mondá néki,. a kit egy szer meg mostanak. annak tsak aláb mosásra vagyon szüksége., és hogy tiszták volnának, noha nem mindnyájan., akarván ezen érteni atanitvant. aki el árulná., ez a felelet el hitetheti velünk. hogy meg mosá az apostolok lábait nem tsak azért, hogy az alázatoságnak fényes példáját adgya nékik, hanem még meg akará nékik mutatni, hogy akár mely tiszta légyen valaki akereszttség által., de szüntelen valo szüksége vagyon arra ez életben hogy meg tisztittsa hajlandoságit., a melyek közi tsak szivárkozik mindenkor valamely emberi hajlandoság. valamint hogy, akár mely tiszta légyen egyebüt atest, de a lábakra valamely pór tsak ragad, a mely meg szenyesitti, hogy ha tsak meg nem mosák, minek
(III. A Kristus Jésus Életének Historiája: 738)